Hiába is az eltelt hosszú esztendők Esztivel pontosan ott folytatjuk, ahol befejeztük a bankettet követően. Még hogy felmelegítve csak a töltött káposzta jó? Ez az ősi rigmus rögtön megcáfolódni látszott, igaz, némi kiegészítéssel, miszerint: húsz év elteltével egy felmelegített párkapcsolat is lehet jó.
Az első randevúk nosztalgiázással teli, két személyes osztálytalálkozókba torkollnak. Az „emlékszel, még" és „hogy is volt?" kezdetű mondatokat fejezünk be a másik helyett, hiszen mindketten tudjuk a kérdésekre a választ.
Egymás meg- és kiismerése helyett - mint egy hétköznapi párkapcsolat kezdetén illene -, az első napok, találkozások a kedves emlékezéssé változnak, amibe egyszerűen képtelenség belebukni, hiszen ennyi év távlatából az idő megédesíti a történteket, és mindkettőnk lelkének jót tesz ez a hirtelen jött nosztalgiahullám.
Minden egyes találkozásunk alkalmával kifutunk az időből, annyi a mondanivalónk. Ha meg nem csacsogunk, csak egymást nézzük csendben, szótlan. Persze az idő vasfoga mindkettőnkön nyomot hagyott, óhatatlanul is észrevehetőek az idő ejtette sebek, változások.

(A cikk a kép után folytatódik!)

Fotó: Northfoto

Eszti találkozáskor és elváláskor is könnyed, légies, szájrapuszival örvendeztet meg, amiért én hálás vagyok, és érdekes módon eszembe sem jut, hogy csillapítva a vágyaimat hirtelen elkapjam, magamhoz ragadjam és durván, férfiasságomat prezentálva, egy ajtónak, falnak lökve letámadjam és megcsókoljam.
Abszolút természetes mindkettőnknek, hogy kézen fogva sétáljunk az utcán, néha megtapogassuk egymás hátát, különösebb ok nélkül jólesően összeölelkezzünk, puszilkodjunk. Szó esik köztünk már mindenről, csak a testiség burkolózik, titokzatos, sejtelmes ködbe.
Türelemmel vagyok, hiszen jól tudom, egy rossz szóval, esetleg egy mozdulattal az eddig felépített kapcsolatunk kártyavárként omolhat össze és Esztit végleg elveszíthetem. Még mindig ott látom a tüzet a szemében, igaz az a lobbanékony, mindent elemésztő láng alig- alig pislákol. Néha ugyan látom, mintha hirtelen erőre kapna, de az első kis kóbor szellő eloltja.
Ezért hát az óvatosság.

Türelmem és magamra rótt, eddig ismeretlen empátiám, meghozza gyümölcsét. Amióta Esztivel találkozgatunk, belebújtam a jó fiú szerepébe. Nem regisztrálok netes társkeresőkre, kurvázni sem járok és tűzoltani sincsen kedvem a régi lány pajtásaimmal, akik folyamatosan felajánlkoznak. A mancsaimnak is megálljt parancsolok. Tisztelni támad kedvem Esztit, és tisztelni önmagamat, hogy tisztán ugorjak fejest egy párkapcsolatba sumákság, hazugságok, mellébeszélések mellőzésével.
Az az este is pontosan úgy indult mint a többi, bőséges vacsoránkat elköltve a lakásomon, kimerülve a délutáni programunktól, egymástól kellő, még a tisztesség határain belüli, de kéznyújtásnyi távolságra.
„Hívom neked a taxit" - mondom, Eszti pedig a szemét lesütve, némileg szégyenlősen, ám kacéran megjártatva rajtam, inkább kijelentően, mint kérdően hozza a tudomásomra:

„Ha van kedved, nálad maradhatok!"
A szívem már csordultig van vele, a cerkám már egy női bicikli látványára is önálló életre kel, és majd kibújik a nadrágomból.
Jól tudom, óriási felelősség nyugszik a vállamon; Eszti a döntést az én nyakamba varrta, a kezembe adta a sorsát. Tisztában vagyok vele: ha most nálam marad, akkor mindörökre itt marad.

Szó esik itt mindenről, példának okáért az elmúlt közel húsz évvel kell egymásnak elszámolnunk. Gantner Ádám elmeséli, miért érzi csapdában magát!

A soros osztálytalálkozót követően pipával a szádban és papuccsal a lábadon, kényelmes hintaszékben ocsúdsz fel. Azt már magadnak kell eldöntened, hogy az új, számodra ismeretlen felállás és életmód mennyire fekszik.

Az osztálytalálkozó hátralévő órái már csak rólunk szóltak Esztivel. Fütyülve a nagyvilágra, a felröppenő pletykákra és a minket vizslató, irigykedő tekintetekre, már csak egymás társaságában múlatjuk az időt, kizárva a többieket a világunkból.

Szó esik itt mindenről, példának okáért az elmúlt közel húsz évvel kell egymásnak elszámolnunk. Esztinek nincs takargatnivalója, kendőzetlenül beszél a párizsi, tiszavirág életű modellkarrierjéről és az azzal járó életmódjáról, a tucat félresikerült párkapcsolatáról, a vetélésekről, amiket még mindig képtelen feledni.

Hogy ez pillanatnyi szentimentalizmus, vagy a könyörtelenül ketyegő belső órájának tudható be, azt hirtelenjében képtelen vagyok eldönteni. Zűrös élet élt- „a vad korszakom", ahogyan ő fogalmaz-, de idővel lenyugodott, sínre rakta karrierjét, de a magánéletében még mindig sorozatos kudarcok érik.

(A cikk a kép után folytatódik!) 

Fotó: Fotolia

- Nem értem a mai pasikat! Félnek, menekülnek a komoly párkapcsolat elől- panaszolja Eszti. Pont nekem pufogtatja a jól ismert közhelyeket. Lesütöm a szememet és inkább mélyen hallgatásba borulok a viselt dolgaimat illetően. Na igen, egy harmincötön túli nő kész biológiai bomba, esküvővel, gyerekvállalással, megnyugvással a fejében.

Az, hogy én magánéletileg egy csődtömeg vagyok, nem szegi kedvét Esztinek. Szinte belém fúrja kíváncsi tekintetét és csak úgy issza a szavaimat az elmúlt évek kalandozásairól. Persze csak óvatosan adagolom a részinformációkat, nem akarom kedvét szegni.

Nem forszírozza a kapcsolat témát, a tapasztalataimat, nem akar minden áron mindent tudni. Intelligensen kikerüli az ostoba nők szokásos vágylohasztó csapdáit, finoman próbálja irányítani a beszélgetésünket. Én meg? Amikor érzem, hogy aknamezőre tévedtem, idejében befogom a számat, mielőtt esztelen módon elkezdenék dicsekedni a nőkhöz fűződő, normális/átlag ember számára elgondolkodtató viszonyaimmal. Azon már régen túl vagyok, hogy egy Eszter kaliberű és korú nőt féltékennyé próbáljak tenni a hódításaimmal, és magamat a közönyös, nőfaló macsó, kretén szerepében tüntessem fel. Ez már teljesen más pálya.

Mindketten tudjuk, érezzük, hogy a beszélgetésünk nem holmi „de régen láttalak, mi újság van veled?" szabvány, sztereotípiáktól hemzsegő, bárgyú, semmit mondó fecsegés.

Bármekkora is a szimpátia, a jóleső, állandóan megidézett közös múltunk, na meg a köztünk vibráló, mindent eldöntő kémia, óvatosan mérjük fel egymást, és teszünk tapogatózó lépéseket az ellenkező nem irányába.

A mindent elsöprő, letaglózó rózsaszín köddel párosuló szerelmen már mindketten rég túl vagyunk. Idővel a magunk fajta tapasztalt vén rókák gyakrabban hallgatnak az eszükre, mint a szívükre.

Mennyivel egyszerűbb lenne lekászálódni a bárszékekről, sebesen valamelyikünk lakására hajtani, és egy óriási, szemkiakadós menetet letudni. Valószínűsíthető, hogy akkor látnánk egymást Esztivel utoljára.

Ágyban landolás helyett egymást kínzó, de lelket melengető, perspektivikus felnőtt emberek szokásos játszadozásába kezdünk.

Jó a hangulat, majd mindenki tiszteletét tette. A sok régi ellentét, utálat, klikkesedés már a múlté. Kézről kézre járnak a gyűrött osztályfényképek, nagyokat hahotáztok a látottakon és mindenki próbálja letagadni az akkor szörnyű - mostani szemmel vállalhatatlan - önmagát. Az osztályfényképeket a balhék, lógások, kummantások, dolgozatírások, emlékezetes puskázások megidézése követi harsány kacagásokkal fűszerezve. Az idő előrehaladtával kipirult arcok, megbontott nyakkendők, félrecsúszott blúzok és kivillanó melltartópántok veszik át a szerepet, majd arra a bizonyos bankett utáni házibulin történtekre terelődik a szó- véletlenül.

- Ti akkor este dugtatok az Esztivel? - szegezik nekem kórusban kegyelmet nem ismerve, a szalonspicc kezdeti szakaszában tobzódó, magukat még üggyel-, bajjal, úgy ahogy kontrolálló, ex női osztálytársaim. Anno a bulin kimaradtak az üvegezésből.

Esztinek még se híre se hamva, állítólag jön, többeknek is jelezte, távollétében ezek szerint nekem kell tartanom a frontot. Szomorúan búcsút intek a nem régiben kikért Martininak. Nem szabad többet innom, hogy féken tudjam tartani a nyelvemet és nehogy valamit kifecsegjek.

Ügyesen terelek, inkább egy közös csoportképre invitálom a lányokat, amíg mégvállalhatóak vagyunk.

(A cikk a kép után folytatódik!) 

Fotó: Fotolia

Lapos oldalpillantásokkal közben felmérem a terepet, és végigveszem az osztály volt nehézbombázóit, hogy az idő vasfoga milyen mély nyomot, sebet ejtett rajtuk. Vonásaik a régiek, szemeik körül ugyan megsokszorozódtak a szarkalábak, mélyebb redők is keletkeztek, de általában mindenkit felismertem segítség nélkül. Itt – ott ugyan felszaladt néhány felesleges kiló, a szemceruzát és a sminkkészletet is gyakrabban kell már használni.

A kislányos, virágmintás melltartókat is felváltották az érett, nőies, fehér melltartók, a tangabugyi is a múlté. Végigmustrálva a farmerbe bújtatott feszes tomporokat a nadrág jótékony hatására kirajzolódó francia bugyik körvonalait fedezem fel. Persze többen is szülés után járnak, gyermeket nevelnek, ami meglátszik rajtuk, de mások megőrizték kislányos alkatukat.

Jól karbantartott közel-negyvenesek! Szerencsére mindenki messze jár a csak a gyerekére koncentráló, minden másról lemondó, magát önként a férje lábai elé vető házicseléd szerepétől. Imádni való, kacér típusok, akik jól ismerik és kiválóan művelik a szerelem és a testiség magas művészetét.

Társaságukban élvezet a szexről beszélgetni, sikamlós témákat felhozni és disznó vicceket mesélni.

Ők azok, akiknek mocskosabb a szájuk és a gondolatviláguk, ha a testiségre terelődik a szó, és már régen nem sütik le a szemüket a bóknál, hanem kihívóan a szemedbe néznek és bizony folytatásért nógatnak. A felesleges kedveskedő szavak helyett jobban kedvelik a tetteket. Szeretőt tartanak, hébe- hóba apróbb kalandokba is keverednek és imádják a náluk jóval fiatalabb kisfickó korosztályt.

-Öt- tíz év korkülönbség nem akadály, csak jól bírják szuflával és álljon nekik, mint petrencés rúd! – vall a vágyairól kendőzetlen őszinteséggel, csillogó szemekkel az egyikük, félreérthetetlen, csábos pillantást vetve a pult mögött serénykedő felszolgáló fiúcskára.

Már vészesen közelítenek a hálás korosztály felé, de még jó néhány esztendeig kiélvezik, királynőként trónolják az eseménydús éveiket.

- Csak üvegeztünk!- a Vágónak felállt és az alsógatyájából kikandikált a cerkája! Adom meg a kegyelemdöfést és próbálom csillapítani a lányok pletyka iránti éhségét. Lassan csepegtetem az információkat a bulin történtekről.

- Ja, ja, pár csók is elcsattant! De hát kérdezzétek a többieket, mások is körül ülték azt az átkozott üveget! - megpróbálom átruházni a felelősséget a többiekre és eliszkolni a válaszadás elől.

- Gyerekek, megérkezett Eszti!- hallom annak a lánynak a hangját, aki még az előbb egy petrencés rúdhoz hasonlította a fiatal fickók potenciáját.

Az idő kegyetlen, feltartozhatatlan múlását legoptimálisabban egy osztálytalálkozón lehet lemérni. Az otthoni tükrödet már ismered, és különben sem mond igazat. Reggelente egymás szemébe hazudtok. Így könnyű az örök fiatalság szerepében tetszelegni.

Hidd el, egy osztálytalálkozón, a belépésedkor elhangzó őszinte reakciók a legtökéletesebb és legőszintébb tükrök, amiket valaha is a faladra akasztottál, és amivel végre kénytelen leszel szembe nézni. Nyugodt lehetsz, kritikában nem lesz hiány.

Az első spontán reakción lemérheted az idő vasfogának rajtad végzett kíméletes/ kíméletlen munkáját.

Számot vetek magamban és gyorsan felsorolom a régen nem látott padtársaim nevét, külön megemlékezem a stréberekről és az osztály spiclijeiről.

A számvetésemhez segítségül hívom a közösségi portálokat, ott elcsemegézem ésfelkészülök a volt társaimból. Hogy ez most elemi, vagy közép, esetleg nyelv, de lehetne sport és zene, sőt még erdei iskola is, arra inkább borítsunk fátylat.

A csemegézésemnek csak nem szakad vége, rögtön rástartolok a volt osztály legjobb nőjének, ribijének, szüzének fényképeire. Pergetem az időt, bakfisokból érett nővé, anyává cseperedtek, majd férjekbe, barátokba és szöszke kócos gyerek fejekbe ütközöm.

Elolvasom a lényeges információkat, tovább szörfözöm az adatlapok között. Lett közülünk híres ember, élsportoló, fehér galléros, megélhetési bűnöző, börtönviselt, átlagember, fehér köpenyes értelmiségi, kék köpenyes fizikai, munkanélküli, munkáltató, külföldre átmenetileg kiköltözött, országot végleg elhagyó, állampolgárságot felcserélő, családos, nagycsaládos, csonka családos, elvált, magányos, első öngyilkossági kísérletét épp hogy megúszó, első öngyilkossági kísérletén éppen gondolkozó, masszív alkoholista, és a vallásba menekülő ex keménydrogos. A szokásos.

Fotó: Fotolia

Régi szívszerelmem jut eszembe, Eszti, aki természetesen más női keresztnévre hallgatott, és aki valamilyen homályos, akkor és még most is érthetetlen és ismeretlen okból fiatalabban került a tanterembe, mint a többiek. Jó magam a születési hónapomból adódóan évet is vesztettem a többiekkel szemben, így Eszti kettővel járt alattam évei számát tekintve. Kislányként hatott, vézna, csenevész, satnya kis testével a tornasor végén. Szadista tornatanárunk minden év elején, mint a cövek állította oda és nem szégyellte azt mondani szegény, csendben sírdogáló Esztinek:

- Mától te neked a sor végén a helyed egészen év végéig, vagy amíg meg nem nősz?! Itt lesz a felállítási pontod, hozzád fog igazodni az egész tornasor!-

Akkoriban az ilyen jellegű, néha bizony testi fenyítésen, megalázáson alapuló, porosz szellemű, nevelési módszereket preferálták a tanáraink.

Szörfölés közepette jólesően, lassan magamat is felizgatva gondoltam vissza Esztire és a tornaórákat követő leselkedésünkre a lányok öltözőjének irányába.

Eszti az utolsó nyár alatt összeszedte magát, behozta tetemes hátrányát a többi kész nővel, osztálytársnőivel szemben, akik büszkén domborítottak a köpenyükben, amik sejteni engedték kislányos- nagylányos domborulataikat. Esztiben mindvégig benne volt fiatalabb korából adódóan osztálytársnőivel szembeni kisebbrendűségi komplexusa, éppen ezért sokkal bevállalósabb, nyitottabb, kíváncsibb lett a fiúk közeledésekkor.

A keresőprogramot hívom segítségül, hogy Eszti nyomára bukkanjak.

A Siksze

Gantner Ádám iró új regényén dolgozik

Gantner Ádám a negyedik könyvében, A Sikszében az internetes társkereséstől való ön- és közveszélyes függőségétől megszabadulni indul Izraelbe. A Szentföldön azonban nyugalom helyett élete legnagyobb kísértése várja egy ellenállhatatlanul szép dél-afrikai zsidó lány személyében, megtetézve egy szintén elragadó, ám keresztyén és bizony alkalmanként antiszemita elveket valló felvidéki magyar hölgy iránti vonzalomban. Közben bepillantást nyerhetünk a külföldi önkéntesek és a kibucnyikok mindennapjaiba, kötelező konyhai munkáktól egészen egy felejthetetlen maszadai kirándulásig. Hősünk gyötrő dilemmája, és valós identitáskeresése végigkíséri útját Kibuc Baramtól, beköszönve Jeruzsálembe, megpihenve Tel-Avivba, majd kíváncsiságtól és szerelemtől vezérelve Palesztinába veszi az irányt, miközben olyan kérdéseket vet fel, mint az igazi identitás és hovatartozás, a holokauszttal terhelt, vegyes családi múlt feldolgozása, a hazai, antiszemitizmus, illetve a pesti zsidóság „megértése”, feldolgozása és azokkal való együttélése.

A merész, sokakat érintő és érdeklő problémákat lefegyverző őszinteséggel tárgyaló fordulatos regény – más-más okokból – egyformán fontos mondanivalót tartogat zsidóknak, nem zsidóknak, és fél zsidóknak egyaránt.

A regény várhatóan idén ősszel jelenik meg

Például az a skatulya fű, amit már egy hete beszereztél. Vagy az a csomag pézsé, mert pontosan tudod, a tépés után mi következik.

Nem szégyen más is él velük!

Mosogatás, takarítás, főzés, személyi higiénia ellátása a nehéz napokon szóba sem jöhet. Illúzióromboló. Legfeljebb néha szellőztess és ha már tényleg elviselhetetlen az ájer, cserélj zoknit!

Ne tévesszen meg James Bond piperkőc kinézete. Ő is így lazulna, csak azt a kamera soha nem mutatná.

Férfias magányomban, elűzve a bordélyház kellemetlen emlékét és az azt követő nagyképű telefonos dicsekvéseket a barátaim részéről, inkább kivonultam a civilizációból, és maratoni James Bondozással töltöttem el a hosszú hétvégémet.

Még ezt megelőzően beszereztem az egyszemélyes kanbulim nélkülözhetetlen kellékeit. Ritkán fanyalodok a búfelejtőkre, de depresszió esetén nélkülözhetetlenek.

Fotó: Northfoto

A filmek között azért fel-felpislantottam a kedvenc internetes társkereső portálomra, de mivel már hónapokkal ezelőtt letettem a nagyesküt, hogy többé nem falom nagykanállal a net nyújtotta élvezeteket, csak a szememet hizlaltam a neten, majd a kellékek hatására magam is egyre nagyobb örömre tettem szert.

De jó is tud lenni egy jól ismert kézimunka, nincs bújás, kötelező mély beszélgetés, másnapi közös program, várakozás a fürdőszoba előtt. Csak egy gyors/lassú egy kezes manőver, és az álomba ájulás.

De még az ájulást megelőzően jobbnak tetszett belebújnom James Bond szerepébe és az ő szemszögéből nézni a világot, beleképzelnem magamat Bond- ként a velem megtörtént szituációkba.

Példának okáért James Bond hogyan viselkedett volna a bordélyban? Elvitte volna szobára a gyermekkori játszó pajtását? Na és a swingerben?

Ehhez hasonló szerepjátékokba bújtam és kezdtem magamat sokkal jobban és felszabadultan érezni. Na meg persze sűrűn kortyolgattam James Bond kedvenc italát és pöfékeltem a magam sodorta varázscigarettákat.

Ez az állapot, két teljes napig tartott, beiktatva, rengeteg alvást, filmnézést, pizza zabálást, jól eső füstölést. Már józanodó pillanatomban a közelgő, kíméletlen munkára hívó vekkeróra csörgésére hirtelen bevillant a jobb sorsa érdemes Ildikó, akit a Kulcs Party óta nem hívtam fel, pedig még emlékszem, ahogyan bepötyögtem a számát a szórakozóhely előtt.

Felbátorodva James aktuális hódításán a gép elé ültem, és mielőtt felhívtam volna Ildikót, gyorsan leellenőriztem a fényképét a kedvenc közösségi portálomon, hogy jól emlékszem-e még a kerekded, formás alakjára. Ahogy a portálra léptem öles, villódzó betűk fennen hirdették: jövő héten 10 éves osztálytalálkozóra vagyok hivatalos!

A Siksze

Gantner Ádám iró új regényén dolgozik

Gantner Ádám a negyedik könyvében, A Sikszében az internetes társkereséstől való ön- és közveszélyes függőségétől megszabadulni indul Izraelbe. A Szentföldön azonban nyugalom helyett élete legnagyobb kísértése várja egy ellenállhatatlanul szép dél-afrikai zsidó lány személyében, megtetézve egy szintén elragadó, ám keresztyén és bizony alkalmanként antiszemita elveket valló felvidéki magyar hölgy iránti vonzalomban. Közben bepillantást nyerhetünk a külföldi önkéntesek és a kibucnyikok mindennapjaiba, kötelező konyhai munkáktól egészen egy felejthetetlen maszadai kirándulásig. Hősünk gyötrő dilemmája, és valós identitáskeresése végigkíséri útját Kibuc Baramtól, beköszönve Jeruzsálembe, megpihenve Tel-Avivba, majd kíváncsiságtól és szerelemtől vezérelve Palesztinába veszi az irányt, miközben olyan kérdéseket vet fel, mint az igazi identitás és hovatartozás, a holokauszttal terhelt, vegyes családi múlt feldolgozása, a hazai, antiszemitizmus, illetve a pesti zsidóság „megértése”, feldolgozása és azokkal való együttélése.

A merész, sokakat érintő és érdeklő problémákat lefegyverző őszinteséggel tárgyaló fordulatos regény – más-más okokból – egyformán fontos mondanivalót tartogat zsidóknak, nem zsidóknak, és fél zsidóknak egyaránt.

A regény várhatóan idén ősszel jelenik meg

Önhibádon kívül ismét csúfos kudarcba fulladt az estéd. Harminc év távlatából pörgeted a múltat és szembesülsz a kíméletlen igazsággal: gyermekkori pajtásodból örömlány lett. Sőt, madam. Most maradj ott, és kezdjél el feleslegesen kérdezősködni: hogy jutottál erre a kíméletlen sorsa? Önszántadból? Kényszerítettek rá? Nem lett volna más választásod? Miért nem tanultál inkább tovább?
Sorjáznának az ostobábbnál ostobább kérdéseid. De ilyen kényes helyzetben mégis mi mást lehetne kérdezni?
Szereted a munkádat? Sokat kell dolgoznod (ergo hány lankadt pöcsöt veszel a szádba egy műszak alatt)? Értelmetlen kérdezősködés és telefonszám csere helyett, inkább haza menekülsz, mély depresszióba esel, átmenetileg önkéntes száműzetésbe vonulsz és egy jó ideig nem gondolsz a gyengébbik nemre.
Csak a fránya barátaid lelkendező élménybeszámolóit ne kellene végig hallgatnod!


A kupis est végkimenetelét képtelen lettem volna bevárni. Inkább felhúztam a nyúlcipőt, csapot-papot a kupiban hagyva kitántorogtam a lakásból és leintettem az első arra haladó taxist. Az elmúlt egy hónapban másodjára futamodtam meg a kihívások elől- először a swinger partin, most meg a kupiban. Úgy látszik, semmi sem jó nekem, vagy csak az idő múlásával egyre érzékenyebb és igényesebb leszek.

Magányra van szükségem, hogy számvetést készítsek a mai estéről, az elmúlt hónapról, és az eddigi életemről.

Jól tudom, mi következik most: barátaim egyenként hívnak fel telefonon, hogy kiszínezve, felnagyítva, mindenki a maga verziójának megfelelően előadja, nagy vihogások közepette a kupiban történteket ( vagy a meg nem történteket, amikről általában mélyen hallgat a dicsekvő fél, de más forrásból könnyen felszínre kerülnek a dolgok. Már egy kupiban sincsen biztonságban az ember).

A dicsekvés velejárója, hogy előjönnek az elképesztő férfias méretek, majd ezt követően: 
„ Én aztán, belevaló gyerek vagyok, egy egész órán keresztül gyömöszöltem a hülye kurváját, a végén már ő esedezett kegyelemért hogy nem bírja tovább, száljak végre le róla!" 

Ez lefordítva azt jelenti, hogy a balek az aktust megelőzően potencia nővelő készítmény vett be, amitől ugyan hosszan tartó merevedés lépett fel, de sokkal több orgazmusra így sem volt képes. A hajnalig tartó, kínzó, feszítő merevedés, fájdalom biztosított, ami ellen nincs orvosság. Sem a szüntelen kézi munka, sem a vizes borogatás nem segít.

Aludni térni pedig eszébe se jusson a kísérletezőnek; még órákig fog álmatlanul forgolódni az ágyában, mialatt számot vet, hogy megérte- e a varázspirula az árát, illetve sűrűn fohászkodik, hogy kívánsága nagy sokára meghallgatásra találjon, miszerint: hagyja már a farka végre békében elszenderedni.

Fotó: Fotolia

A másik, rövidebb, de szánalmasabb dicsekvési formula:
„Mennyire egy fasza csávó vagyok, akkorát kapott tőlem a hülye luvnyája, hogy egy életre megemlegeti. Nem felejti el egykönnyen a tegnapi estét!

Ez meg azt jelenti, hogy az illető pénze ellenében jó idő elteltével végre nőhöz jutott. Hosszú évek óta nem volt normális civil nővel, a hétköznapi sérelmeit és a napi frusztrációit egy védtelen lányon torolja meg.

De ezt a fajta hencegést, hazugságot a következő módon is értelmezhetjük:

Az illető abban a pillanatban, ahogy meglátja a meztelen lányt a kupleráj privát szobájában, rögvest elsül, és miközben a papírzsepivel törölgeti magát, sűrű magyarázkodásba kezd, természetesen a füle tövéig is elpirulva. A várakozó, kérdések zömét feltevő, élménybeszámolóért ácsingózó barátaihoz szégyell kimenni. Miután felméri a kényszeredett szitut amibe (el) csöppent flegmára veszi a figurát, és inkább átbeszéli a fennmaradó ötvenöt percet a kurvával. Pontosabban csak ő beszél, dicsekszik, hazudozik, majd sűrű szidalmazásba fog: az összes ismerőséről, az egész világról jól megmondja a lesújtó véleményét. A kurva meg csak hallgat. Magában szánja ezt az idiótát, illetve remekül szórakozik, jól ismeri a fajtáját.
(Ennél már csak az a férfi kliens szánalmasabb, aki égre-földre dicséri a barátnőjét, feleségét, esküdözik, hogy mennyire szereti, így, úgy, amúgy. Ilyen esetekben a kevésbé empatikus, örömöt szolgáltató hölgy megkérdezi, hogy akkor mit keres itt?) 

Talán az utolsó egyharmadban még előfordulhat egy próbálkozása barátunknak, de mielőtt újfent célba érne, elcseppen. Majd elsüllyed szégyenében, kapkodva felöltözik, de ez idő alatt már nem mer a kurva szemébe nézni.(Aki egy percig sem törődött barátunk dicsekvéseivel, hazugságaival, levegőnek nézi. Inkább annak örül, hogy pihenhetett a barátunk pénzéért.)

Természetesen mind a két, mélyen lesújtó beszámolónak az lett a foganatja - akár konklúzióként is felfoghatjuk -, hogy az est végeztével, meg merem kockáztatni, a barátaim eltelve maguktól és a saját képességeiktől, megfordult a fejükben, hogy még a pénzüket is visszakérjék a lányoktól, azzal, hogy ezen az estén ők nyújtották a szolgáltatásokat a hivatásosoknak.

A Siksze

Gantner Ádám iró új regényén dolgozik

Gantner Ádám a negyedik könyvében, A Sikszében az internetes társkereséstől való ön- és közveszélyes függőségétől megszabadulni indul Izraelbe. A Szentföldön azonban nyugalom helyett élete legnagyobb kísértése várja egy ellenállhatatlanul szép dél-afrikai zsidó lányszemélyében, megtetézve egy szintén elragadó, ám keresztyén és bizony alkalmanként antiszemita elveket valló felvidéki magyar hölgy iránti vonzalomban. Közben bepillantást nyerhetünk a külföldi önkéntesek és a kibucnyikok mindennapjaiba, kötelező konyhai munkáktól egészen egy felejthetetlen maszadai kirándulásig. Hősünk gyötrő dilemmája, és valós identitáskeresése végigkíséri útját Kibuc Baramtól, beköszönve Jeruzsálembe, megpihenve Tel-Avivba, majd kíváncsiságtól és szerelemtől vezérelve Palesztinába veszi az irányt, miközben olyan kérdéseket vet fel, mint az igazi identitás és hovatartozás, a holokauszttal terhelt, vegyes családi múlt feldolgozása, a hazai, antiszemitizmus, illetve a pesti zsidóság „megértése”, feldolgozása és azokkal való együttélése.

A merész, sokakat érintő és érdeklő problémákat lefegyverző őszinteséggel tárgyalófordulatos regény – más-más okokból – egyformán fontos mondanivalót tartogat zsidóknak, nem zsidóknak, és fél zsidóknak egyaránt.

Fotó: Fotolia

Laca gyors kupaktanácsot hív össze.
- Tisztában voltam az este kimenetével, még délután megtelefonoztam a jövetelünket a háziasszonynak, de szombat este lévén várnunk kell a sorunkra.
Addig döntsétek el, ki legyen az első.
Ma este négy lány dolgozik. A fekete szépség, akit már láttatok, az enyém. Szóval marad nektek egy kora harmincas vörös és egy fekete, illetve a késő harmincas barna, a házigazdánk.
Keresztnevek nem hangzottak el. Furcsa hallani Lacát, ahogy hajszínük alapján sorolja be a nőket. A Kulcs partiban bezzeg meg sem mert szólalni.
- A kis feketét is el lehet vinni? - kérdeztük megkönnyebbülve, magunkban ujjongva a jó hír hallatán, szinte kórusban.
- Persze! Ő is megvolt már nekem, henceg ellenszenvesen Laca. De stipistopi!
Ő ma ismét az enyém! Legalábbis először én dugom meg! - teszi még ellenszenvesebbé magát Laca.
- Egy ilyen nő! Kár bele! Kezd leesni a tantusz, hogy miért járnak prostihoz a Lacához hasonló korcs férfiak. Dühöm fölém kerekedik, és nem azért mert Laca elorozta előlünk a kis feketét, hanem az a kaján, inkább beteges, kéjsóvár vigyor, ami megjelent az arcán, és ott is ragad az est végezetéig.
A kis feketét keresem a tekintetemmel, követem légies mozdulatait, és közben  képzeletben levetkőztetem, és tudom, Lacát követően rögtön az enyém lehet!
Markolászhatom a hetyke kis melleit, beléhatolhatok, a pénzemért tulajdonképpen bármit megtehetek vele.
Elszörnyedek magamtól.
Egy ilyen kis tündérkét? Akit inkább ölbe kéne kapnom és kimenekítenem ebből a borzalmas fertőből, és csak dédelgetném, simogatnám. A romantikus énem végre előmerészkedett.
De hát ez csak egy kis prosti, aki valószínűleg önszántából fogadja a Lacához hasonló klienseit, talán kábszerre költi a pénzét, esetleg az egyetemi tanulmányait finanszírozza.
A bárszekrényhez lépek és egy emberesebb adag bort töltök egy öblös pohárba -italra van szükségem.
Lerészegedek és jöjjön a késői harmincas házigazda, aki biztosan le van strapálva, de vele biztosan könnyebben megy a dugás. Ebben a lelki állapotomban nem vagyok képes Laca után egy ilyen meseszép nővel ágyba bújni - jutok dűlőre magammal.
Egyre csak halogatom a zuhanyzást, a barátaim sorra tűnnek el a titkosnak látszó ajtón. Szerencsére kéj neszek nem hallatszanak le az emeletről. Egyre részegebb leszek.
Lábamat feltéve a dohányzóasztalra magamban fortyogok, számot vetek az életemmel, sajnáltatom magamat egy sort, hogy a szombat estémet egy örömtanyán töltöm, még Ildikót is megidézem, talán most éppen a Duna-parton sétálnánk, már kézen fogva, beszélgetve.

Váratlanul ajtócsapódásra leszek figyelmes.

-Hát te? Mit keresel itt? Lacával érkeztél? - hirtelen azt sem tudom, honnan érkezik a hang, nehézkesen forgatom a nyakamat.
Könnyű kis pongyolában, barna haját feltűzve, erősen sminkelve, keresztbe tett kézzel, várakozóan tornyosul felém az ismerős hang gazdája.

Késő harmincas barna, a házigazdánk.

Hallom Laca felsorolását, hajszínek szerint.

Hát persze! A szétszabdalt lakás! Annak a konyhának nyomát sem látni, csak egy teafőző fülke maradt. Hát ezért nem esett le! Az óriási konyha miatt.

- Nem ismersz meg? Kérdezi csendben, szinte alig hallhatóan a késő harmincas barna házigazdánk.

Hajdanán mint a tenyerünket, úgy ismertük az ezerszer átkozott nyolcadik kerületet. Az összes utcát, fő utat és mellékutat, tereket és parkokat. Végig a kocsisort. Minden utcasarkon, kapualjban, gangon és magasföldszinten egy rossz lány állt - vagy kettő és három -, csoportokba verődtek, beszélgetve, bagózva, lengén öltözve, kuncsaftra vadászva. Dolgozva. Fiatalok és öregek. Fehérek és kevésbe fehérek. Buszmegállóba is bemerészkedtek, a köztéri szobrokat sem kímélték.
Mindenkit leszólítottak. Hol évődve, hol kérlelve, könyörgőre fogva.
Beszóltak az autóba és kérdezés nélkül közölték az árakat. - Kézimunka, francia, extra, gumival, ha merész vagy és sok a pénzed gumi nélkül. Cici fogás extra ötszáz. Csókolózás kizárva! Kulcsszavak és szabályok!

Réges -régen. Amikor még nem léteztek érdekképviseletek és ki nem jelölt türelmi zónák, illetve a prostituáltak és a lelkes ügyfelek legnagyobb ellenségei: a köztéri kamerák, amelyek bizony, mint hajdanán a lányok, minden sarkon ott figyelnek. Éjt nappallá téve. Szabadnap nélkül.

Fotó: Fotolia

A nyolcadik kerületnek és rengeteg lánynak befellegzett. Mehetek új placc után!
Maradt a kettes út, a szemétégető, a bekötő utak, a külső utak, a telefonos hirdetések, a magán bordélyok és az egyik legnépszerűbb út a szakma folytatásához: pár lány összefogott, lakást bérelt, és viszonylag kulturált körülmények között fogadta a szexre éhezőket.
Avat minket a részletekbe Laca, akiről a taxiban ülve derül ki, hogy bizony lelkes látogatója egy Teréz körúti lakásnak, ahol egy héten többször is előfordul ott hagyva a felgyülemlett energiáját és a fél fizetését. Ezért hát az elhanyagolt test és a hatalmasra nőt bendő.

Két fajta férfi létezik: az egyik, aki felvállalja- persze nem ország-világ előtt, csak úgy suttyomban, szűk baráti társaságban-, hogy bizony járt már örömlánynál (nem is egyszer)- természeten hajdanán, megboldogult ifjú korában, de soha többé!!!- és gyorsan jótékony homályba merülnek a kínos emlékek részletei. Illetve aki váltig állítja: na, ő aztán nem! Elképzelhetetlen! Ő annál sokkal jobban tiszteli a nőket! Még a feltételezés is sértő, hogy pénzt kínáljon azért, amit otthon ingyen is megkap. Vagy nem kap. Különben is, undorítónak tartja, hogy a jobb sorsra érdemes hölgyeknek, anyagiak ellenében igénybe vegye kétes szolgáltatásait.
Jó! De akkor kikből élnek - a pontos számot még megbecsülni is képtelenség – a legősibb szakmát űző lányok és asszonyok?

Ildikót hamarjában lerázzuk, és gyorsan taxiba tuszkoljuk. De csakis az ő jól felfogott érdekében, hogy még véletlenül se sérüljön, ha tudomására jut a valós úti célunk.
Búcsúzásképpen rám emeli bánatos, nagy, kék, kérlelő szemét, bepötyögi a számát a telefonomba, majd jó erősen becsapja a taxi ajtaját. Valamiért nagyon dühösnek tűnik.

Ehhez Ildikónak nincsen köze.

Mégis mit mondanék? Hová ez a nagy sietség és izgalom?
Megyünk kurvázni, mert férfiakból vagyunk, a buliban nem jártunk sikerrel- Ildikót leszámítva, de abból nem néz ki egyhamar kamaty -, a maszturbálásból már rég kinőttünk- és akkora örömet sem okoz, mint hajdanán-, testi szükségleteinket, vágyainkat megyünk kielégíteni- pénzért.
Egy nő sem értheti meg, hogy a férfias magány mit hozhat ki a férfiemberből.
Az, hogy csoportosan elmegyünk a rosszlányokhoz, semmivel sem elítélendőbb, mintha otthon a gép előtt meredten bámulnánk a virtuális pornót, vagy a tévé előtt lesném a felnőtt csatorna aktuális meséjét, esetleg peep-show-ba dobálnánk a felesleges a kétszázasainkat.

Fotó: Fotolia

De ha őszinték akarunk lenni magunkhoz, inkább a könnyebb és kényelmesebb utat választjuk.
Elég, ha alaposabban végig vizslatjuk magunkat:
Az idő vasfoga bizony minket is kikezdett. Laca már szinte nem is látja a farkát a redőkben logó hasától, a zsírpárnák az arcát is megváltoztatták, de ő azt hangoztatja, mennyire jóképű maradt- nem az. Zoltán barátom úgy öltözködik, mintha még mindig az édesanyja vinné magával fizetésnapot követően, kézen fogva a Skála nagyáruházba konfekció ruháért. Gyuri idegenül mozog a kinti világban. Az állandó számítógépezés megtette jótékony hatását: képtelen két épkézláb mondatot váltani egy ellenkező neművel, de szerintem a saját neméből valóval is nehézkesen menne a verbális kommunikáció. Sőt. Mindenfajta kommunikáció. Én meg csak úgy szimplán kiégtem a netes társkereséstől.

Persze egyszerűbb lenne, ha feltárcsáznánk egy régi exünk, kolleganőnk, sporitárs, szomszédlány, üzletfél, közös kutyázó társaságba járó számát és áthívnánk egy kölcsönös tűzoltásra. De mi van, ha momentán senki sem ér ránk? Szerencsétlenebb esetben párkapcsolatba bonyolódtak, és vége a semmiféle kötelezettséggel nem járó, kizárólag dugáson alapuló összejárogatásnak. 

Még egyszerűbb lenne, ha boldog párkapcsolatban élnénk. De nem élünk. Már rég óta. Olyan rég óta, hogy szinte teljesen elfeledtük, milyen is egy boldog párkapcsolatban élni, ahol rendszeres a nemi életünk. Volt benne részünk, nem is egyszer. De valami soha nem klappolt, úgy teljességében. Meguntuk. Minket untak meg. Ráuntunk. Ránk untak. Félrementünk. Félrementek. Elegünk lett. Elegük lett. Gyereket akartak. Mi nem akartuk. Gyereket akartunk. Nem akartak. A szokásos.

Az idő meg közben, mint a homokóra, csak pereg. Feltartózhatatlanul. Hirtelen azt vesszük észre, hogy se párkapcsolat, se gyerek. És ott tartunk ahol. Leginkább sehol.
De mindennek ellenére a kínzó mardosó vágy megmarad, árnyékként követ, kísér minket amerre csak járunk. Lerázhatatlan.

Természetesen le is lehet küzdeni. Például elfojtjuk magunkban és nem veszünk tudomást róla. Esetleg. Sportolunk. Még többet sportolunk. A munkába is temetkezhetünk, és közben szépen, csendben építgetjük a karrierünket. Vagy nem gondolunk rá, és reggel/ este könnyítünk magunkon - amit már halálosan ununk.
Abbahagyjuk, mert számot vetünk. Magunkkal. Közel negyven vagyok és még mindig ugyanazok a jól begyakorolt mozdulatok.
Leállunk. Elkötjük - gondolatban.
Idővel elkezd fájni. Először a bal herénk, idővel a jobb. Majd mindkettő. Egyszerre. Teli lettünk. Duzzadunk. Ott lent.

Az a vágyakozás, ami levakarhatatlanul a nyomunkban jár elképesztő kázusra sarkallhat. Vagy inkább kényszeríthet. És meg is teszi.

Például elmegyünk és fizetünk a testi szerelemért.

Ha egy korodbeli lány veti ki rád a hálóját egy rapid randis dáridón, jobban teszed, ha menekülőre fogod.Szerencsédre a jó barátaid rögvest a segítségedre sietnek: esetleges maszatolás helyett inkább a mindig készséges, fizetős lányok irányába terelnek.Hezitálhatsz: türelmesen vársz a sorodra és a nyakadba veszel egy ketyegő biológiai bombát, vagy inkább a múltat idézed gondtalanul a barátaiddal.

Helyet foglalnak mellettem a süppedős fotelekbe, és tovább folytatják a jelenlévők cikizését.-Nézd például azt a nagy orrú csajt a pultnál! Az már nem is orr, hanem egyenesen ormány! Biztos beszereltek az orrába egy légkondit!

-Meg egy szagelszívót is! - méricskéli Gyuri a pultot támasztó, valóban hatalmas orrot viselő szöszke lányt.

Én inkább mélyen hallgatok Ildikóról, aki a ruhatárnál áll sorba, de folyamatosan küldözgeti felém a kérdő, biztató pillantásait.

-Láttuk ám a parádés fellépésedet a színpadon! - a szokásos menetrend szerint telik az este. Nem reagálok a provokációra, inkább továbbra is bölcs hallgatásba burkolózom.

-Jesszus, ez ide tart! - már szinte a padlón fekszem zavaromban, meg sem nyikkanok. Cikáznak az őrültebbnél örültebb gondolatok a fejemben; hogyan vágjam ki magamat ebből a slamasztikából, hogy lehetőség szerint senki se sérüljön meg?

Fotó: Fotolia

Restellem magamat, hogy letagadtam Ildikót a barátaim előtt. Igaz, régebben is cselekedtem már hasonlóan. De annyira azért mégsem gáz Ildikó- így felöltözve,nagykabátban! És különben is, rajtam kívül mindenki üres kézzel tért vissza- magyarázom most én a bizonyítványomat! Inkább elébe megyek Ildikónak, és elnavigálom a bárpult felé: biztonságba helyezem.

- Mi az, szégyellsz a barátaid előtt?- látja át egyből nagyon okosan a helyzetet Ildikó.

- Faragatlan mind! - tagadom meg most a barátaimat.

Ildikó nagykabátban, így betakarva fatörzs vastagságú combjait, kipirult arcával és csillogó szemeivel egyenesen üdítően hat ebben a lagymatag forgatagban. Várakozó barátaimról és Ildikó nagykabátjáról tudomást sem véve pergetem a hosszú perceket, majd tízperceket. Ildikó rámenős fúriából kedves, érdeklődő naivává változik vissza, aki sűrűn,édesen rebesgeti a szempilláit és végtelenül szórakoztató társaságnak bizonyul.

Ember legyen a talpán, aki kiismeri magát ezeken a váratlan jellemváltozásokon.

Fogalmam sincs, hogy jelen pillanatban hányadán is állok Ildikóval! Testi vonzalmat érzek irányába és némi kihívást. Imádom a hozzá hasonló önértékelési problémákkal küzdő, romantikáról ábrándozó, maguk elé dúdolgató szürke kis egereket megtörni. Ha megfelelő, hozzáértő kezekbe kerülnek, a szende, prűd jó kislányokból egy szemvillanásnyi idő alatt nimfomán, érzéki dögökké változnak, akiket ki sem lehet kergetni az ágyból.

Az elfojtott nemi vágy, az elképzelt szerepjátékok, piszkos fantáziálások: a megfelelő partner segítségével vulkánként törhetnek elő hosszú évnyi szunnyadás után.

Ha most elkérem Ildikó számát, vajon mikor tudom leghamarabb az ágyamba csábítani? Miért nem lehet előbb szerelmeskedni, és utána jobban megismerni a másikat? És ha elkezdünk járni, addig hogy bírjam ki szex nélkül? Ha már járunk, de még nem feküdtünk le, de én mellette szexuális kapcsolatot létesítek mással, az megcsalásnak számít? Mi van, ha lóg a melle? Vagy szemölcs van a szeméremdobján, amiből három szőrszál lóg ki? Hogy kívánjam így meg, szemölcsösen? Lehet, hogy remekül elbeszélgetünk a könyvekről, de mi van, ha könyörögni kell neki a napi betevő szexért? Esetleg kérdezzek rá egyenesen a szemölcsökre?

Na ennyit az érzelmi intelligenciámról.

Teljesen kijózanodtam, és mégis ilyesmiken jár az eszem, ahelyett, hogy kedvenc ételéről/könyvéről, munkájáról, álmairól kérdezném. Ja, azt már felsorolta.

Barátaim bősz integetésére leszek figyelmes.

- Két perc! Vetem oda Ildikónak és a többiekhez somfordálok.

- Figyi! Hanyagold már azt a szoknyás, combos szüfrazsettet, úgy sem tudod elvinni! Elnézünk a kocsisorra, mint hajdanán, felhajtunk pár lányt. Velünk tartasz?

Igazán csábító az ajánlat, a swinger parti óta, nem voltam nővel. Ildikó meg?!

Nincs mit mérlegelni; ha Ildikóval maradnék, záráskor távoznánk, elkísérném egy darabon, odaadná a telefonszámát és két puszival kifizetne- jó esetben.

- Mennem kell, benézünk még egy fiús buliba a srácokkal, tudod: póker, sör, pizza, káromkodás. Hazudom szemrebbenés nélkül a rám várakozó, romantikára vágyó Ildikónak!

Rám emeli pilótakék szemét, szinte belefúrja a szemembe a tekintetét, vágyakozva, szívet melengetve megkérdezi:

- Még nem akaródzik haza mennem! Veled tarthatok egy darabonon?

Igen, ilyen is van! Felnőtt emberek kulcsokkal és lakatokkal felszerelkezve keresik a boldogságot. Nem önszántukból csaptak fel lakatosnak. A buli jó, de sehol egy csók, egy jó ízű tapizás, inkább számot cserélnek, de ne tovább! „Egy estére már így is messzire mentem"- gondolják magukban. Más a pálya. Lassúbb.

A legjobb bulik mindig is a pult mellett zajlottak. Óvatosan támasztom a pultot, az itallal már leálltam, résztvevőket figyelem és elemzem.

Rögvest kiszúrok pár félnótást, akik egész este a falat támasztják nagykabátban és néznek maguk elé motyogva. Vagy azt a nyurga fiút, aki szüntelenül csak köröz és minden nőre lecsap, a nők udvariasan elhajtják, de ő visszamegy, még udvariasabban elhatják, és harmadszorra is visszamegy. Én már kínomban oda sem merek pislantani, megsajnálnám, de a nyurga fiú nem csügged, tovább folytatja céltalan vadászatát.

A férfiak nagy része jóindulatú, szerény, csendes teremtménynek tűnik - internetes berkekben az ilyen kaliberű és kinézetű férfiakat csak gyógyegérnek aposztrofálják. Vászon gatyát és inget viselnek, talán már csoportvezetők a bankban, de akár orvosok is lehetnek, de ha nem orvosok, akkor informatikus, mérnök emberek, imádják a munkájukat. Hasonló lányra vágynak.

A szexet szeretik – módjával -, remek apák lesznek. Szelídek és unalmasak, de végtelenül megbízhatóak.

Pár fiúval szóba elegyedem; teljesen más világ, az egyik árgus szemekkel nézi a soros gömbit, de nem mer oda somfordálni, hiába is noszogatom, biztatom.

"Menj már oda, hiszen téged néz! Ez egy ismerkedős buli, mit gondolsz, a csajok minek jöttek ide?! Ugyanazért, mint te! Hívd meg egy italra! A második italt követően vidd táncba és smárold le. Tiéd a lány!" - beszél ismét az ital belőlem.

Fotó: Fotolia

Elborzadva néz rám a szelíd arcú fiú, aki lehet, hétfőn egy kórházban operál vagy egy nagy értékű tenderszerződést szignóz alá a városházán, de most megszeppent diákként tekereg a nők között. Tesz egy zavart kör, majd még egyet, visszatér, félve hol rám néz, hol a soros gömbire, aki engem kezd el fixírozni.

Leveszem a kezemet róluk, a pult felé fordulok.

Bolondozom, ismerkedem. Szép számmal összegyűltek olyan résztvevők is, akik nem veszik véresen komolyan a partit, sutba dobják a lakatjaikat, kulcsaikat, és inkább a felesekre fókuszálnak. Csapatom tagjait látom a messziségben; ketten fűznek egy kevésbé gömbit. Úgy látszik, kijöttek a gyakorlatból és már minden mindegy alapon választanak.

A nőket stírölöm. Képzeletben bőrükbe, életükbe bújok.

Például ők ketten, itt az asztaloknál. Erős harmincasok, hervadásnak indult szépségük nyomokban még megmutatkozik. Ha végre elmosolyodnának, akár még csinosnak is tűnnének. Rossz hatással vannak egymásra. Az egyik nagy sokára odanyújtja a lakatját egy behatárolhatatlan munkát végző fiúnak, de a másik megrovóan néz rá, szinte szikrákat szórnak a szemei dühében- féltékenységében?

„Csak ismerősbe ne botoljunk!"

„Tök gáz ez a hely és az itt levők"- képzelem el a beszélgetésüket. Unottan rágóznak, néha kortyolnak az előttük álló ásványvízből. Mélyen kivágott, fekete felsőben vannak mindketten, kebleik sejtelmesen domborodnak, kitüremkednek- hallom a keblek segélykérő kiáltásait:

„Segítség! Szabadítsatok ki a több éves fogságunkból! Élni és funkcionálni akarunk!"

Ezüst kereszt fityeg, mind kettő nyakában.

Egy kutyaarcú lányt kezdek elemezni a sarokból, ijedt, riadt őzikének hat. Megszeppenve ül, tekintetét szégyenlősen körbehordozza, de ahogy találkozik egy fiú bátorító pillantásával, rögvest szemérmesen lesüti a szemét. Kolleganői, barátnői a tudtán kívül regisztrálhatták a bulira, az utolsó pillanatban szóltak neki, különben lemondta volna a részvételt. Kölcsönbe kapta az enyhén kivágott blúzt, kényelmetlenül feszeng az idegen ruhadarabban.

Beszélgető párok alakulgatnak. Bele – belehallgatok a diskurzusokba, folyik az információgyűjtés.

A szellemiség akár egy workshopon: „Íme néhány katalógus a termékünkről, a számokat és a részleteket inkább beszéljük meg nyugodtabb körülmények között, javaslok egy közös munkaebédet!"

Sehol egy kóbor szikra, bujaság, fülledtség, félre csúszott melltartópánt. Ha szoba hoznám a kémiát, a periódusos rendszerre gondolnának. Tapogatózó kérdések, óvatos válaszok, jogász a bölcsésszel, mérnök a biológussal, multi a vállalkozóval. Lassan előkerülnek a névjegykártyák is...

„A névjegykártyám hátoldalára felírtam a privát számomat, de csak munkaidő lejárta után hívjál!" - hüledezem a hallottakon, de már késő, hogy közbelépjek.

Utána olvasol és nézel, hová is szól a hétvégi invitálás! Megtekinted a 9 és fél randi című, remekbe szabott opuszt, szörfözöl a neten az idevágó cikkeket böngészve, és egy pillanatra megdermedsz: Gyors randi! Hét perced van, hogy hét nőből legalább egyet összeszedj valahogy. Bármi áron.

Alapesetben. Itt azért szélesebb a mezsgye! Névtáblát aggatnak rád, a fiúk kulcsot, a lányok kis lakatokat kapnak, és mehet a keresgélés sebtében.

Ha nyitja a kulcsod a lakatot, fél siker; az előszoba az ismerkedéshez. Start! Egy swinger klubhoz nem hasonlítható. Ott szex közben ismerkedsz, itt ismerkedsz azonban sosem szexelsz- elszörnyedve a felhozataltól.

Titulusom szerint díszvendég vagyok, vagy mi: a cél érdekében feláldozom két, már elfelejtett, de még forgalomban lévő könyvemet, nehogy ingyenélőnek gondoljanak. A muri végeztével a szerencsés/ szerencsétlen nyertesnek a tombola hevében átnyújtsam a dedikált példányokat.

Imádok tahón felöltözködni: farmergatyához western csizmát húzok, bugyirózsaszín, kivasalt ingemre zakót veszek. Előre tudom, hogy az itt jelenlévő lányoknál ki fogja verni a biztosítékot, és ki is verik. De csak a biztosítékot.

Egy gyors, maszatmentes kézimunkában simán benne lennék, a szórakozóhely elrejtett, pihe-puha kis zugainak egyikében, bármelyik kis szörnyecskével.

Maga a hely pompás. Pofás, trendi, de nem túl drága mulató, ahol a pult mögött, tízpontos (orr-, nyelv-, ajak, szájszél, arcközép piercinges) fiatal pultos lányok - az új nemzedék, akiknél esélye sincs, a magam korombélinek- mérik az italt.

Kis csapatomat gyorsan szélnek eresztem, a regisztrálást és a kasszához járulást követően; boldoguljon mindenki, ahogy tud, nagyfiúk már, nincs szükségük a segítségemre.

Beleveszek a tömegbe.

Az üzletvezető jön elém köszönteni, megbeszélni a technikai dolgokat. Kicsi a világ alapon egyhamar kiderül, hogy több éves internetes ámokfutásom során vele is kapcsolatba kerültem, leveleztünk egy jó darabig, chateltünk is, amibe harmadikként még a barátnőjét is bevontuk, tovább azonban sajna nem jutottunk.

A puszizkodást követően, kicsit nagyképűen, tetszelegve a Majdnem Híres Író szerepében, körbesandítok (szám szegletében egy cigarettával, kezemben egy jobb fajta pohár vörös lőre,- nem lötykölgetem a pohár tartalmát) ostoba, álfilozofikus kinyilatkoztatásokon gondolkodva, és nem szagolgatom a poharam tartalmát, mint kutya a kései vacsoráját, western csizmámmal a falat támasztva, Humphrey Bogartosra véve a figurát, flegmán, némileg leereszkedően rákérdezek az üzletvezető csajszinál:

- Te! Mégis mi folyik itt?

- Előre megírt forgatókönyv szerint halad az ismerkedés. Közel száz vendég regisztrált előzetesen a rendező cég honlapján a mai estére: fele-fele arányban lányok és fiúk. Nagyobb részt a harmincas korosztály érdeklődik a rendezvényeink iránt!

- Miért, több is van? - sikítom megdöbbenve.

- Mi csak ennek a kulcsos rendezvénynek adunk otthont, de a szervezők tartanak együttes főzőcskézéssel, mozival, állatkert látogatásával egybe kötött ismerkedési szeánszokat is. Rendkívül sikeresek a rendezvényeik, a sok pozitív visszajelzésből, és a számtalan sikertörténetekből ítélve, amiről hírt kapnak.

És tényleg: csak úgy tódul befelé a tömeg, akik türelmesen, némileg feszélyezve várakoznak a regisztrálásra, és az azt követő személyre szóló névtábla, valamint a kulcs, illetve a lakat kiosztására.

Árról nem beszélünk, a szeánszot borsosnak gondolom. A folyó borok, az üdítők hamar elfogynak a kihelyezett asztalokról. Korlátlan az italfogyasztás, de töményért mélyen zsebbe kell nyúlni.

Egy jó zsíros kenyérhez lenne kedvem, lila hagymával - beszél a harmadik pohár bor belőlem.

Lassan elhalkul a zene, egy nagydumás pali kaparintja kezébe a mikrofont meg a kezdeményezést. Ő lehet a ceremónia-, színpad- vagy esetleg a porondmester? Talán mindhárom egy személyben. Gyorsan pörög a nyelve, csak kapkodok az elhangzott információk után, még a nevemet is hallani vélem, majd a könyvem címét. Semmi reakció - inkább csak halk heherészés. Két teremben folyik az ismerkedés: a lánykák komótosan, félszegen üldögélnek. Kezdődik a petrezselyemárusítás? A legtöbb pasi a kezében egy pohár bort szorongat és az alkoholtól felbátorodva próbálja a kulcsával kinyitni a lányok lakatját - a szívüket? Odamennek ezek mindenkihez. Rút a kevésbé csúnyához, szépség a szörnyeteghez, jó pasi a béna lányhoz. Jó csajokat nem látok!

Menetrend: fiúk-lányok vegyesen körbe-körbe sétálnak, megállnak a kiszemelt előtt, kipróbálják a kulcsukat, hogy nyitja-e a lakatot, esetleg a lakat kompatibilis-e a kulccsal. A siker és a kölcsönös szimpátia esetén szóba elegyednek egymással, vagy tovább állnak, és köröznek még egy ideig. A szabályokat mintha kőbe vésték volna: hiába is a kölcsönös szimpátia, ha a kulcs nem nyitja a zárat! Itt nincs kegyelem a lányok részéről: kocc tovább kis pajtás!

Sorra járulnak elém a gömbölyded, kancsal, túlkoros lányok, de szerencsémre már a mellékhelységben elrontottam az első sokk után a lakatom zárját.

- Sajnálom! -tárom szét a karomat a sikertelen lakatnyitási akciót követően. Próbálkozz másnál, és gurulj tovább! - javaslom magamban a soron következő gömbinek, aki lelkesen, de sikertelenül feszegeti a lakatomat. Még végigpásztáz barna, hűséges kutya szemével, hátha eltekintek a lakatmizériától. Tekintete a csizmámon állapodik meg, majd rögvest odébb áll. A tumultuson átverekedve magam a pulthoz keveredem, és külső szemlélőként végre belevetem magamat az önfeledt mozizásba.