Régi játszótársból, Madammá lett prosti esete!
gantner ádám|2012. jan. 24. 10:52|2 komment, szólj hozzá te is!
Homályos, hideg, szénnel fűthető konyha. A vastag téli zokniba bújtatott lábamat szinte perzselte a hideg kő. A spájzban óriási befőttes üvegekben kacsazsír, amit még a szinte meleg karéj kenyérre kentünk, hosszú új hagymát faltunk hozzá. Mit sem zavart a hagyma, és a szád illata, itt még szerelemről szó sem eshetett. Csak játszópajtások voltunk.
Pergetem a múltat, közel harminc év távlatából. Még mit sem sejtek.
Izgatott kamaszként vágtatunk fel a lépcsőn, fújtatunk, közben zavartan röhécselünk, rosszul leplezve a ránk törő feszültséget, egy szusszanásnyi időre megpihenünk a bejárati ajtó előtt. Szempillantás alatt elillan a fene nagy bátorságunk.
Még soha nem jártam privát lakáson. Izgulok, mint kurva a templomban. Két rövidet majd egy hosszút ciripel a csengő. Ez lehet vajon a titkos kód? Mivel Laca csengetett- rájöttem a kódra!- valószínűsítem, és magamban nyugtázom a zseniális nyomozói képességeimet.
Álomszép, légies tünemény nyit ajtót. A tíz pontból a félhomályos előszobában megajánlom neki a tizenötöt, sőt! Legyen húsz! Egy pillanatra mintha megdermedt volna a levegő. Meredten bámulunk az ajtónállóra, ő zavartan néz, vissza ránk. Új lehet a szakmában és még nem szokta meg a kuncsaftok reakcióját? A szívem mélyén azt remélem, a tündérke eltévedt, rossz helyen jár, ide hurcolták gonosz emberek a saját akarata ellenére, vagy csak valami kisegítő hostess diákmunkásként keresi a kenyerét. Majd szívélyesen beljebb invitál. Nem lehet több húszonvalahány évesnél, egyetemistaforma.
Megdöbbenve nézünk egymásra, libasorban vonulunk a légies tündérkét követve, közben Laca tekintetét keresem.
Laca póker arca rezzenéstelen marad, de mintha azt sejttetné:
- Látjátok? Én megmondtam! Nem hiába hordom ide a pénzt! Minek fogyjak le, ha a pénzemért ilyen nőket vehetek?
Régi nagypolgári lakásban járunk, a nagy szobákat szétszabdalták több kis szobára, fülkére, a galérián is ajtókat látok. A lesötétített hallban találjuk magunkat, egy férfi várakozik a kényelmes kanapén elterpeszkedve, újságokat böngészve. Ránk sem bagóz, olvas tovább. De nyugodt ez itt!
A szívem a torkomban dobog, nem tudom levenni a tekintetemet a tündérkéről. Megbabonáz.
![]() |
| Fotó: Fotolia |
Laca gyors kupaktanácsot hív össze.
- Tisztában voltam az este kimenetével, még délután megtelefonoztam a jövetelünket a háziasszonynak, de szombat este lévén várnunk kell a sorunkra.
Addig döntsétek el, ki legyen az első.
Ma este négy lány dolgozik. A fekete szépség, akit már láttatok, az enyém. Szóval marad nektek egy kora harmincas vörös és egy fekete, illetve a késő harmincas barna, a házigazdánk.
Keresztnevek nem hangzottak el. Furcsa hallani Lacát, ahogy hajszínük alapján sorolja be a nőket. A Kulcs partiban bezzeg meg sem mert szólalni.
- A kis feketét is el lehet vinni? - kérdeztük megkönnyebbülve, magunkban ujjongva a jó hír hallatán, szinte kórusban.
- Persze! Ő is megvolt már nekem, henceg ellenszenvesen Laca. De stipistopi!
Ő ma ismét az enyém! Legalábbis először én dugom meg! - teszi még ellenszenvesebbé magát Laca.
- Egy ilyen nő! Kár bele! Kezd leesni a tantusz, hogy miért járnak prostihoz a Lacához hasonló korcs férfiak. Dühöm fölém kerekedik, és nem azért mert Laca elorozta előlünk a kis feketét, hanem az a kaján, inkább beteges, kéjsóvár vigyor, ami megjelent az arcán, és ott is ragad az est végezetéig.
A kis feketét keresem a tekintetemmel, követem légies mozdulatait, és közben képzeletben levetkőztetem, és tudom, Lacát követően rögtön az enyém lehet!
Markolászhatom a hetyke kis melleit, beléhatolhatok, a pénzemért tulajdonképpen bármit megtehetek vele.
Elszörnyedek magamtól.
Egy ilyen kis tündérkét? Akit inkább ölbe kéne kapnom és kimenekítenem ebből a borzalmas fertőből, és csak dédelgetném, simogatnám. A romantikus énem végre előmerészkedett.
De hát ez csak egy kis prosti, aki valószínűleg önszántából fogadja a Lacához hasonló klienseit, talán kábszerre költi a pénzét, esetleg az egyetemi tanulmányait finanszírozza.
A bárszekrényhez lépek és egy emberesebb adag bort töltök egy öblös pohárba -italra van szükségem.
Lerészegedek és jöjjön a késői harmincas házigazda, aki biztosan le van strapálva, de vele biztosan könnyebben megy a dugás. Ebben a lelki állapotomban nem vagyok képes Laca után egy ilyen meseszép nővel ágyba bújni - jutok dűlőre magammal.
Egyre csak halogatom a zuhanyzást, a barátaim sorra tűnnek el a titkosnak látszó ajtón. Szerencsére kéj neszek nem hallatszanak le az emeletről. Egyre részegebb leszek.
Lábamat feltéve a dohányzóasztalra magamban fortyogok, számot vetek az életemmel, sajnáltatom magamat egy sort, hogy a szombat estémet egy örömtanyán töltöm, még Ildikót is megidézem, talán most éppen a Duna-parton sétálnánk, már kézen fogva, beszélgetve.
Váratlanul ajtócsapódásra leszek figyelmes.
-Hát te? Mit keresel itt? Lacával érkeztél? - hirtelen azt sem tudom, honnan érkezik a hang, nehézkesen forgatom a nyakamat.
Könnyű kis pongyolában, barna haját feltűzve, erősen sminkelve, keresztbe tett kézzel, várakozóan tornyosul felém az ismerős hang gazdája.
Késő harmincas barna, a házigazdánk.
Hallom Laca felsorolását, hajszínek szerint.
Hát persze! A szétszabdalt lakás! Annak a konyhának nyomát sem látni, csak egy teafőző fülke maradt. Hát ezért nem esett le! Az óriási konyha miatt.
- Nem ismersz meg? Kérdezi csendben, szinte alig hallhatóan a késő harmincas barna házigazdánk.
A szép arca mit sem változott. Csak öregebb és keservesebb lett. Mély barázdák szántják végig az arcát két oldalt, a szeme is tompán fénylik, de a szája, a homloka, az orra ismerősnek hat. És a haja! Az a haj, amit annak idején órákat fésültem, majd összekócoltam, hogy újra és újra fésülhessem.
Csak játszópajtások voltunk
Szerelemről még szó sem esett.
Pergetem a múltat könnyezve, közel harminc év távlatából.
A Siksze:
Gantner Ádám a negyedik könyvében, A Sikszében az internetes társkereséstől való ön- és közveszélyes függőségétől megszabadulni indul Izraelbe. A Szentföldön azonban nyugalom helyett élete legnagyobb kísértése várja egy ellenállhatatlanul szép dél-afrikai zsidó lányszemélyében, megtetézve egy szintén elragadó, ám keresztyén és bizony alkalmanként antiszemita elveket valló felvidéki magyar hölgy iránti vonzalomban. Közben bepillantást nyerhetünk a külföldi önkéntesek és a kibucnyikok mindennapjaiba, kötelező konyhai munkáktól egészen egy felejthetetlen maszadai kirándulásig. Hősünkgyötrő dilemmája, és valós identitáskeresése végigkíséri útját Kibuc Baramtól, beköszönve
Jeruzsálembe, megpihenve Tel-Avivba, majd kíváncsiságtól és szerelemtől vezérelve Palesztinába veszi az irányt, miközben olyan kérdéseket vet fel, mint az igazi identitás és hovatartozás, a holokauszttal terhelt, vegyes családi múlt feldolgozása, a hazai, antiszemitizmus, illetve a pesti zsidóság „megértése”, feldolgozása és azokkal való együttélése.
A merész, sokakat érintő és érdeklő problémákat lefegyverző őszinteséggel tárgyaló fordulatos regény – más-más okokból – egyformán fontos mondanivalót tartogat zsidóknak,nem zsidóknak, és fél zsidóknak egyaránt.
A regény várhatóan idén ősszel jelenik meg







